Volt egyszer egy király, messze földön híres a gazdagságáról. Alattvalói egész nap autókat gyártottak, így tett szert mesés vagyonára.
Hanem egyszer az összkirályi konferencián meghallotta a többi uralkodó is a hírt. Ezért amikor hazaértek a tanácskozásról, tüstént gyárakat építtettek, és ők is autókat kezdtek készíttetni az alattvalóikkal.
Nemsokára olyan gazdagok lettek, hogy külön építtetniük kellett egy billenős szerkezetet is, amellyel aztán mindennap beönthették a pénzt a kincstárba.
Három esztendő múltán azonban az összes földi királyság megtelt autókkal.
– Hát most mi legyen? – kérdezte az autókirály a főtanácsadóját.
– Gyártassunk másfajta autókat – felelte a főtanácsadó. – És hirdessük ki, hogy a régi autók már nem jók.
Így is lett. Az összes földi királyságban másfajta autókat kezdtek gyártani. Az alattvalók pedig munka után elmentek a boltokba, és a pénzből, amit kerestek, meg is vették a másfajta autókat. A régi autókat meg elvitték a roncstelepekre.
De hogy az alattvalók az egész földön ennyit furikáztak, a levegő úgy megtelt benzingőzzel, hogy majdnem megfulladtak a tömött utcákon. Köhögtek, krákogtak, aztán betegszabadságra mentek.
– Ki fog így nekünk dolgozni? – kérdezte aggódva az autókirály.
– Hát az alattvalók – mosolygott a főtanácsadó, és azt tanácsolta, hogy ezután olyan autókat gyártassanak, amelyek nem pöfögnek ki benzingőzt.
Azóta megint mesés a gazdagság a királyságokban, és az alattvalók újra boldogan furikáznak autóikkal a boltok és a roncstelepek között.