Az óra

Pikó Viktor gyerekkorában meg volt győződve róla, hogy elég előrébb tekerni az órát, és máris idősebb lesz.
Úgy hitte, hogy az óratekeréssel nemcsak ő, de a körülötte levő világ is egy csapásra idősebb lesz.
De amikor megpróbálta a tekerést, semmi sem változott.
Nagyon megsértődött az órára, és onnantól kezdve csak visszafelé volt hajlandó tekerni.
Jó félóráig tekerte visszafelé, aztán belenézett a tükörbe, és olyan érzése támadt, mintha egy kicsit fiatalabb lenne.
Nagyon megtetszett neki ez a hátrafelé tekerés. Folyamatosan tekerte hát az órát visszafelé, és amikor kinézett az ablakon, látta, hogy eltűntek az utak meg az autók. Helyettük mindent fű, fa és gaz borít.
Másnap reggel tovább tekerte az órát visszafelé. Akkor egyik pillanatról a másikra eltűnt fölüle a ház, ahol lakott. Dombok és hegyek nőttek ki a földből, és hirtelen tóparti kövek között találta magát, a lábujját hullámok nyaldosták.
A nagy sikerre való tekintettel Pikó Viktor tovább folytatta a tekerést. Nemsokára eltűnt a tó is, késő délutánra pedig ősembereket látott a közelben, szőrösek voltak és erősek, kőbaltákkal meg botokkal felszerelkezve. Csoportokba verődtek, aztán jó alaposan ütlegelni kezdték egymást.
Pikó Viktor behúzódott egy fa mögé, és onnan figyelte az eseményeket.
De amikor kicsit alábbhagyott az öldöklés, az egyik ősember észrevette őt. Az ujjával Pikó Viktorra mutatott, mire a többiek is ránéztek, és csendben megindultak felé.
Pikó Viktor nagyon megijedt. Gyorsan keresni kezdte az órát, hogy még hátrébb tekerje, de az már nem volt sehol.
Ám ahogy a kezére nézett, aztán végig, az egész testén, látta, hogy ő is ugyanolyan szőrös, akár az ősemberek.
– Mégiscsak sikerült, megöregedtem – gondolta akkor Pikó Viktor.
Pedig csak azután kezdődött minden.

liliputi_tronkovetelok_mese_az_ora