Amikor a csoda megtörtént, Reménfi Géza bácsi konyhájába már csak oldalazva lehetett bemenni, annyi volt ott a mosatlan edény. Reménfi Géza bácsi nem szeretett mosogatni, ezt a munkát mindig a bejárónője végezte. A bejárónő azonban néhány hete megbetegedett, és azóta Reménfi Géza bácsin kívül senki nem járt a lakásban.
– El kellene mosogatnom – mondta mindig, ha benézett a konyhába. Ám ahogy teltek a napok, és egyre több lett a mosatlan, Reménfi Géza bácsi is egyre kevésbé hajlott arra, hogy elkezdje a munkát.
Egyik délután azonban becsengetett hozzá egy tündérszép lány, és rögtön az ajtóban azt mondta neki:
– Fogd ezt a hét babszemet, tedd a szőnyegre, és meglátod, kívánságod teljesül!
Reménfi Géza bácsi úgy tett, ahogy azt a fiatal lány tanácsolta.
Miután becsukta az ajtót, gondosan elhelyezte a hét babszemet a nagyszoba szőnyegén, figyelte őket egy ideig, aztán bekukkantott a konyhába. A mosatlan edényekből azonban talán még többet látott ott, mint annak előtte.
– Ez a világ sem a régi – mondta keserűen Reménfi Géza bácsi, és beoldalgott a konyhába.
Másnap a tündérszép lány visszajött, és azt kérdezte:
– Na, teljesült a kívánságod?
– Csoda történt – mondta Reménfi Géza bácsi. – Tegnap elmosogattam.